A testünk nem felejt
2014. december 22. írta: atestbeszel

A testünk nem felejt

A tudomány korábbi állításával szemben a legújabb kutatások szerint génjeink nem állandó képződmények (mint ahogyan az idegpályák sem), hanem plasztikusak: folyamatosan változnak, alakulnak attól függően, milyen környezetben és milyen életmódot élünk - írja Joachim Bauer A testünk nem felejt című könyvében.

gen.jpgA géneket nemcsak fizikai vagy környezeti tényezők (mérgek, sugárzás, táplálkozás) szabályozzák, hanem a lelki élmények és az emberi kapcsolataink is. Mindazt, amit az emberek között átélünk, az agyunk észleli és - akár akarjuk, akár nem - biológiai jelzésekké alakítja át. Az agy folyamatosan "biológiává" alakítja át a "pszichológiát". Az agyunk idegsejtjei által kiválasztott jelzőanyag-keverék összetétele attól függően változik, hogy mit élünk át. Ezek a neurotranszmitterek nemcsak az agyra hatnak vissza, hanem a testi sejtekre is: megváltoztatják a sejtek anyagcseréjét. A lelki élmények (pl. stressz) tehát közvetlenül hatnak a gének szabályozására. Ha az ember személyközi kapcsolatai romlanak, megnő a testi betegségek kockázata. A megfelelő társas támogatás viszont hatékony védőfaktor és a szó szoros értelmében: immunerősítő.

Bizonyos szempontból megoldódott tehát a nature vs. nurture (örökölt vagy tanult) probléma, hiszen nem lehet elválasztani a genetikailag örökölt részeinket a környezeti hatásoktól. Megdőlt az elmélet, miszerint öröklött génjeink egyáltalán nem megváltoztathatóak. A genetikai állományunkat folyamatosan alakítják a környezeti tényezők, gondolkodásunk, és főleg: érzelmeink.

Ennek óriási jelentősége van. Egyrészt sokkal nagyobb a saját testi-lelki egészségünk iránti felelősségünk, másrészt jelentősen kitágultak a lehetőségeink is, hiszen sokkal nagyobb részben alakíthatjuk mi a sorsunkat (testi-lelki-szellemi egészségünket), mint azt korábban gondoltuk.

Egyértelműen okafogyottá vált a test-lélek szétválasztás, hiszen minden, amit az agyunk tesz és „lelkünk érez”, közvetlen hatást gyakorol testi működéseinkre – testünk pedig (vissza)jelez agyunknak, ezáltal pedig az agyi struktúránk és idegpályáink változnak. Nincsenek "csak testi" vagy "csak lelki" dolgok. A test és lélek közvetlenül és oda-vissza hat egymásra. Agyunk pedig az a speciális szerv, ami egy szervként jelent testet, lelket és elmét: miközben tudatunkért, érzelmeinkért, egész testünkért (saját magát is beleértve) felelős, fizikailag is testünk része.

Bauer tökéletesen érthetően vezeti le a hatások és következmények biológiai kapcsolatait és az ok-okozati viszonyokat. Azt írja, ha lehetőségünk lenne évente egyszer kirándulni a saját agyunkban és ott elektronmikroszkóppal körülnézni, akkor minden alkalommal más "tájkép" fogadna minket. Ennek az az oka, hogy az események, élmények, pszichés tevékenységek, az emberi kapcsolatainkban átélt érzések és az életmódunk hatással vannak a génműködésre és megváltoztatják az agyi struktúrákat.

Mivel agyunk irányítja testi funkcióinkat, a szociális kapcsolatainkban átélt tapasztalataink egész testünkre hatással vannak. Minden, amit a fejünkben végzünk, lelkünkkel érzünk, hatást gyakorol a testi struktúrákra, így génjeinkre. A környezet és a gének tehát nem ellentétben, hanem kölcsönhatásban állnak egymással. „A többsejtű élőlények sejtjei állandó párbeszédet folytatnak mind a szervezet többi részével, mind pedig a környezettel.”

Felhasznált irodalom: a cikk Joachim Bauer A testünk nem felejt című könyve alapján készült.

 

 

 

Mentés

Mentés

A bejegyzés trackback címe:

https://atestbeszel.blog.hu/api/trackback/id/tr247045847

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.