A gyerekkori traumatizáltság lefelé tartó spirálja: így függ össze a családon belüli erőszakkal és a testi betegségekkel
2019. január 30. írta: atestbeszel

A gyerekkori traumatizáltság lefelé tartó spirálja: így függ össze a családon belüli erőszakkal és a testi betegségekkel

pagechildhoodviolence.jpgA gyermekkori traumatizációt és családon belüli fizikai erőszakot is átélt személyek 5-ször nagyobb kockázattal tapasztalnak krónikus fájdalmat és izomrendszeri megbetegedéseket, 3-szor nagyobb eséllyel gyomor-bélrendszeri megbetegedéseket és anyagcsere-betegségeket.

A gyermekkorban elszenvedett traumák negatív hatással vannak a testi egészségre és az élethosszra. A gyermekkori traumákat átélt egyének pedig későbbi életük során kilencszer nagyobb eséllyel lesznek családon belüli erőszak áldozatai is. Mivel a családon belüli erőszak is ártalmas (önmagában is) a fizikai egészségre, a felnőttkori újra-traumatizálódás kumulatív hatása még tovább befolyásolhatja az érintettek egészségi állapotát. A kétféle traumatizáltság tehát nemcsak összefügg, de egyedi és halmozott kockázatokat jelent a fizikai és pszichoszociális egészségre.

A traumatizáltság káros hatásai a traumatikus események számával növekednek. Politraumatizált egyéneknél (azaz azoknál, akiket négy vagy több trauma ért) nemcsak magasabb a különböző fizikai megbetegedések és a korai halálozás kockázata, de ráadásul a politraumatizáció előrevetíti és 7,5-szeresére növeli a későbbi erőszak áldozatává válás esélyét. A Journal of Psychosomatic Research januári számában megjelent kutatás szerint a gyermekkori traumatizációt ÉS családon belüli fizikai erőszakot is átélt vizsgálati személyek 5-ször nagyobb kockázattal tapasztalnak krónikus fájdalmat és izomrendszeri megbetegedéseket, 3-szor nagyobb eséllyel gyomor-bélrendszeri megbetegedéseket és anyagcsere-betegségeket.

A traumatizáltság hatása az egészségre

Felitti és munkatársai 1998-ban publikálták úttörő tanulmányukat - az Adverse Childhood Exeriences (ACE) tanulmányt -, amelyben a gyermekkorban bekövetkezett visszaélések felnőttkori fizikai és mentális egészségre gyakorolt hosszú távú hatását vizsgálták. Azóta számtalan kutatás bizonyította a kapcsolatot a gyermekkori traumatizáció és az egészségkárosodások között. A krónikus stresszt okozó környezetnek való kitettség az idegrendszer, az endokrin- és immunrendszer megváltozásához és rosszabb stressztoleranciához vezethet (ez az allosztatikus túlterhel(őd)és, „allostatic load”).

Állatkísérletek kimutatták, hogy a korai kötődésre vonatkozó tapasztalatok - mint például a depriváció vagy a nagymértékű distressz - a glükokortikoid receptor gének epigenetikus módosuláshoz vezetnek, ami a befolyásolja a későbbi stresszválaszt és az izomfájdalmak mértékét. Azt is kimutatták, hogy a glükokortikoid receptor epigenetikus szabályozása megváltozik a gyermekkori traumatörténettel rendelkező egyénekben, továbbá a gyerekkori traumatizáció gyakran okoz csökkent kognitív, szociális és érzelmi működést a későbbiekben, aminek eredményeképpen a létrejövő diszfunkcionális/ maladaptív megküzdési stratégiák növelik az olyan egészségi kockázatokat, mint pl. a kábítószerrel való visszaélés, dohányzás, evészavarok.

0_0.jpgA különböző egészségkárosító magatartásformák kialakulásában pedig nemcsak nagy szerepe van a gyerekkori traumatizáltságnak, de a negatív tapasztalatok és a maladaptív megküzdési stratégiák halmozódása tovább befolyásolja a kognitív, a szociális és az érzelmi működést, ami az egészség károsodásához és korai halálozáshoz vezethet.

A családon belüli erőszak

A családon belüli erőszak magában foglalja az érzelmi, verbális és fizikai bántalmazás, fenyegetés és a szexuális zaklatás különböző formáit, melynek a nők lényegesen gyakrabban esnek áldozatul (11-71%), mint a férfiak. A nőkkel szembeni fizikai vagy szexuális erőszak prevalenciáját Európa-szerte körülbelül 22%-ra becslik, a lelki/ pszichológiai erőszak pedig akár 43% is lehet. A családon belüli erőszak okozta krónikus stressz is károsítja a fizikai és pszichoszociális egészséget - a korábbi tanulmányok szerint egyértelműen magasabb a kockázata a kardiovaszkuláris betegségek, szorongás, PTSD, kábítószer-használat, öngyilkosság, kockázatos szexuális magatartás és bűnözés előfordulásának.

Az innsbrucki vizsgálat

Az Innsbrucki Egyetemi Kórházban végzett vizsgálatban résztvevő 1480 személy 38%-nál találtak gyerekkori traumákat (childhood victimization, CV) és 16%-nál családon belüli erőszakot (domestic violence, DV). A politraumatizált személyeknél (akik 4 vagy több traumát éltek át) szignifikánsan nagyobb arányúak voltak a mozgásszervi rendellenességek, a krónikus fájdalom, a gasztrointesztinális betegségek, anyagcserezavarok és a légzőszervi betegségek. (A kutatás eredményei összhangban állnak a korábbi vizsgálati eredményekkel, és más európai népességmintákban végzett felmérésekkel.)

Az Innsbrucki Egyetemi Kórház különböző részlegein fekvő betegek és járóbetegek adatainak vizsgálata során a különböző bántalmazásformák súlyosságát, gyakoriságát vetették össze tíz fő betegségcsoport előfordulásával (rák, szív- és érrendszeri betegségek, neurológiai rendellenességek, gasztrointesztinális betegségek, anyagcsere-betegségek, mozgásszervi rendellenességek, vese-, húgyúti vagy nemi szervek, légúti megbetegedések, bőrbetegségek, krónikus fájdalom) és az érzelmi distresszel.

A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a gyerekkori traumatizáltság (CV) és a családon belüli erőszak (DV) előfordulása az egészségügyi intézményekben kezelt embereknél egyértelműen összefügg, erősen korrelál. A CV különböző formáinak magas aránya a DV-vel együtt jelentősen megnöveli a betegségek és a szubjektív károsodás/rosszullét kockázatát a CV-t vagy DV-t nem átélt betegekkel összevetve. A vizsgált betegpopuláció 38%-a számolt be valamiféle gyerekkori traumáról, a legmagasabb számban szóbeli bántalmazásról és érzelmi elhanyagolásról.

A betegek 6%-a élt át négy vagy több különböző traumát (azaz politraumatizált). Ez 3,7-szeresére növelte a krónikus fájdalom, a gyomor-bélrendszeri megbetegedések, légúti betegségek, anyagcserezavarok, csont-izomrendszeri megbetegedések kialakulásának valószínűségét pedig több mint kétszeresére.

A jelen vizsgálat szerint a gyerekkori traumát átélt személyek 9-szer nagyobb eséllyel lettek családon belüli erőszak áldozatai felnőttkorban.

Az innsbrucki betegek csaknem 16% -a számolt be a DV prevalenciájáról, amely valamivel kevesebb a más nyugat-európai országokban (19%) és Észak-Amerikában (21%) mért aránynál. Azonban a sürgősségi osztályon kezelt nőknél az elmúlt évben tapasztalt családon belüli erőszak előfordulása magasabb volt. (A tanulmány szerint ez részben a kutatásban alkalmazott szélesebb körű DV-fogalommeghatározás miatt is lehet: a jelen vizsgálatban nemcsak a partner, hanem más, a betegekkel egy háztartásban élők erőszakos cselekményeit is nézi (pl. apa, anya, testvér, sógor).)

A gyermekkori politraumatizációval rendelkező betegek közel 50%-a élt át családon belüli erőszakot felnőttkorban. Ez összhangban áll a korábbi tanulmányokkal, és jelzi, hogy az erőszakos környezetben való nevelkedés növeli a felnőttkori áldozattá válás kockázatát.

A gyermekkori traumatizáció és a családon belüli fizikai erőszak kumulatív káros hatásai a fizikai betegségek kialakulásának lényegesen nagyobb kockázatával jártak, mint a CV és DV hatása külön-külön. A gyermekkori traumatizációt és családon belüli fizikai erőszakot átélt vizsgálati személyek 5-ször nagyobb kockázattal tapasztaltak krónikus fájdalmat és izomrendszeri megbetegedéseket, 3-szor nagyobb volt a gyomor-bélrendszeri megbetegedések, és közel háromszor volt nagyobb az anyagcsere-betegségek kockázata. Az adatok szerint különösen a családon belüli fizikai erőszak növeli a testi betegségek kockázatát (mivel a fizikai erőszak nem csak fizikai erőszak, hanem nyilván mindig lelki is).

A gyermekkori traumák túlélőinek fokozott stresszérzékenységét a családon belüli erőszak további stresszhatásaival kombinálva megsokszorozódik a betegek fizikai egészségére tett hatás. A DV retraumatizációt jelent a CV-t átélt betegeknél, és az ennek következtében megnövekedett allosztatikus terhelés hatással van a fizikai és mentális egészségre.

Társadalmi-gazdasági hatások

A gyerekkori traumák hatásaira vonatkozó vizsgálatok rámutatnak, hogy a fizikai és mentális egészségben megmutatkozó következmények érintik az egészségügyi ellátás költségeit, tehát emiatt is kulcsfontosságú a gyermekekre vonatkozó rossz bánásmód és a családi erőszak korai felismerése és a megfelelő pszichoszociális segítségnyújtás. Ez még azért is különösen fontos, mert jelentős számú családon belüli erőszak túlélőnek van gyermeke. Az erőszak szemtanújává válás pedig szintén kulcsfontosságú trauma-forrás, amely ugyanolyan káros hatással van a testi és lelki egészségre, mint más traumák.

Az erőszak transzgenerációs ciklusaitól való védelem érdekében korai beavatkozásra van szükség, mely magában foglalhatja az önmagunkkal kapcsolatos jobb bánásmódot (self-care), a működőképes, adaptív megküzdési stratégiák megtanulását, az önkárosító viselkedés csökkentését és - a szülők esetében – a kötési stílus javítását. Az utóbbi nemcsak a szülők szorongását csökkentheti, hanem fontos megelőzési módja is lenne a diszfunkcionális önszabályozási stratégiák következő generációra történő átadás megakadályozásának. Korábbi tanulmányok eredményei szerint a pszichoterápiás intervenciók visszafordíthatják a krónikus stressz okozta epigenetikai változásokat és a traumák hatásait.

A pszichoszociális megelőzést a társadalom minden szintjén (személyes és családi, intézményi, ökológiai) fontos lenne megvalósítani a legjobb eredmények elérése érdekében.

A krónikus distressz/szorongás, a pszichés és fizikai betegségek körforgásának megszakítása érdekében elengedhetetlen az egészségügyi szakemberek érzékenyítése a családon belüli erőszak áldozatainak azonosítására. Az egészségügyi intézményekben dolgozó személyzet fontos szerepet játszhat az erőszak által érintett személyek azonosításában. Bár a betegek többsége nem bánja, ha az erőszakkal kapcsolatos tapasztalatairól érdeklődnek, az egészségügyi szakemberek mégis csak nagyon kevés esetben kérdeznek rá a betegek erőszakkal kapcsolatos tapasztalataira.

A pszichológiai és pszichiátriai területen tevékenykedő szakembereket meg kell tanítani az erőszak jeleinek korai szakaszában történő azonosítására, és a megfelelő szakmai segítségnyújtásra. Az erre vonatkozó speciális készségek fejlesztése rengeteget segíthet a különböző szakmákban (például orvosok, ápolónők, szociális munkások) dolgozó egészségügyi szakembereknek az erőszak áldozatává váló betegek azonosításában és megközelítésében.

A gyerekkori traumatizáció és a családon belüli erőszak előfordulása tehát összefüggést, korrelációt mutatott az alapellátásban kezelt betegek egészségi állapotával, ami azt jelenti, hogy komoly kockázatot jelenthet a fizikai egészségre nézve. A betegek szűrése családon belüli erőszak kockázatára, valamint a gyerekkori traumatizáció felmérése segíthet a pszichoszociális beavatkozások minél korábbi megindításában a testi betegségek és pszichológiai problémák további súlyosbodásának elkerülése érdekében.

Szaksegítség bántalmazott nőknek és anyáknak, szexuáliserőszak-túlélőknek
NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen): hétfő, kedd, csütörtök és péntek esténként (szerda szünnap) 18 és 22 óra között: 06-80-505-101

KERET segélyvonal szexuális erőszak túlélőinek PÉNTEKENKÉNT 10-14 óráig: 06-30-982-5469

A Patent Egyesület jogsegélye elérhetõ telefonon szerdánként 16-18 óra között, és csütörtökönként 10-12 óra között a 0670-252-5254 mobilszámon, illetve emailen a jog@patent.org.hu címen folyamatosan.

Letölthető kiadványok, szórólapok párkapcsolat, szóbeli-érzelmi bántalmazás, párkapcsolati és szexuális erőszak, gyerekek elleni visszaélés, erőszak hatása a gyerekekre témakörökben: http://nane.hu/erintetteknek/kiadvanyok/

A fenti adatok összefoglalva:

  • A gyerekkori traumatizáció gyakran okoz csökkent kognitív, szociális és érzelmi működést a későbbiekben, aminek eredményeképpen a létrejövő diszfunkcionális/ maladaptív megküzdési stratégiák növelik az olyan egészségi kockázatokat, mint pl. a kábítószerrel való visszaélés, dohányzás, evészavarok.
  • A családon belüli erőszak okozta krónikus stressz szintén károsítja a fizikai és pszichoszociális egészséget: egyértelműen magasabb a kockázata a kardiovaszkuláris betegségek, szorongás, PTSD, kábítószer-használat, öngyilkosság, kockázatos szexuális magatartás és bűnözés előfordulásának.
  • Korábbi tanulmányok szerint a politraumatizáció előrevetíti és 7,5-szeresére növeli a későbbi erőszak áldozatává válás esélyét, a jelen vizsgálat adatai szerint pedig a gyerekkori traumát átélt személyek 9-szer nagyobb eséllyel lettek családon belüli erőszak áldozatai felnőttkorban.
  • A politraumatizált személyeknél 3,7-szer nagyobb arányúak voltak a mozgásszervi rendellenességek, a krónikus fájdalom, a gasztrointesztinális betegségek, anyagcserezavarok és a légzőszervi betegségek, a csont-izomrendszeri megbetegedések kialakulásának valószínűsége pedig több mint duplája volt.
  • A gyermekkori traumatizációt ÉS családon belüli fizikai erőszakot is átélt vizsgálati személyek 5-ször nagyobb kockázattal tapasztalnak krónikus fájdalmat és izomrendszeri megbetegedéseket, 3-szor nagyobb eséllyel gyomor-bélrendszeri megbetegedéseket és anyagcsere-betegségeket.

A téma iránt érdeklődők február 1-én és 2-án tekinthetik meg Mikala Krogh Egy év a remény jegyében (A year of hope) című dokumentumfilmjét, mely először és utoljára látható magyar moziban most, a BIDF keretei között. Ráadásul minden vetítést moderált beszélgetés követ, ami nemcsak azért szuper dolog, mert a film befogadását segíti, de bárki felteheti a kérdéseit az alkotók közül jelen lévőknek. Előzetes ITT.

Tartalom: A felnőttek bűneinek miért ártatlan gyerekek az áldozatai? Lehetséges-e megváltoztatni bántalmazott utcagyerekek életét, és egy szebb jövő reményét ébreszteni bennük? A Stairway program keretében húsz kiszolgáltatott utcagyereket emelnek ki egy évre Manila, a Fülöp-szigeteki főváros nyomornegyedéből. Egy év a remény jegyében – egy év, amely során van hol aludniuk és van mit enniük. Egy év alatt megpróbálják őket „feléleszteni” a súlyos szexuális bántalmazások okozta traumákból, amelyek szinte mindegyikük múltját befeketítik, és amelyekre mind különbözőképpen reagáltak. A 13 éves Justin legnagyobb álma, hogy igazi ladyboy lehessen, a 15 éves Pablo pedig elfelejtette hogyan kell mosolyogni, miután a szeme láttára ölték meg a családját. Mikala Krogh rendező egy éven át követi e kiszolgáltatott fiatalok sorsát, akik egy olyan társadalomban kényszerülnek felnőni, ahol minden harmadik gyerek szexuális bántalmazásnak van kitéve, és ahol gyerekek ezrei élnek egyedül az utcákon. Egyszerre lebilincselő, sürgető politikai kérdéseket felvető és művészien kifinomult film arról, hogyan lehet legalább néhányuknak valóban segíteni.

Forrás: Riedl, D., Beck, T., Exenberger, S., Daniels, J., Dejaco, D., Unterberger, I. & Lampe, A. (2019). Violence from childhood to adulthood: The influence of child victimization and domestic violence on physical health in later life. Journal of Psychosomatic Research. 116 (2019), 68-74.

A bejegyzés trackback címe:

https://atestbeszel.blog.hu/api/trackback/id/tr8714598592

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.