A gyermekkori traumatizációt és családon belüli fizikai erőszakot is átélt személyek 5-ször nagyobb kockázattal tapasztalnak krónikus fájdalmat és izomrendszeri megbetegedéseket, 3-szor nagyobb eséllyel gyomor-bélrendszeri megbetegedéseket és anyagcsere-betegségeket.

A gyermekkorban elszenvedett traumák negatív hatással vannak a testi egészségre és az élethosszra. A gyermekkori traumákat átélt egyének pedig későbbi életük során kilencszer nagyobb eséllyel lesznek családon belüli erőszak áldozatai is. Mivel a családon belüli erőszak is ártalmas (önmagában is) a fizikai egészségre, a felnőttkori újra-traumatizálódás kumulatív hatása még tovább befolyásolhatja az érintettek egészségi állapotát. A kétféle traumatizáltság tehát nemcsak összefügg, de egyedi és halmozott kockázatokat jelent a fizikai és pszichoszociális egészségre.

A traumatizáltság káros hatásai a traumatikus események számával növekednek. Politraumatizált egyéneknél (azaz azoknál, akiket négy vagy több trauma ért) nemcsak magasabb a különböző fizikai megbetegedések és a korai halálozás kockázata, de ráadásul a politraumatizáció előrevetíti és 7,5-szeresére növeli a későbbi erőszak áldozatává válás esélyét. A Journal of Psychosomatic Research januári számában megjelent kutatás szerint a gyermekkori traumatizációt ÉS családon belüli fizikai erőszakot is átélt vizsgálati személyek 5-ször nagyobb kockázattal tapasztalnak krónikus fájdalmat és izomrendszeri megbetegedéseket, 3-szor nagyobb eséllyel gyomor-bélrendszeri megbetegedéseket és anyagcsere-betegségeket.

A traumatizáltság hatása az egészségre

Felitti és munkatársai 1998-ban publikálták úttörő tanulmányukat - az Adverse Childhood Exeriences (ACE) tanulmányt -, amelyben a gyermekkorban bekövetkezett visszaélések felnőttkori fizikai és mentális egészségre gyakorolt hosszú távú hatását vizsgálták. Azóta számtalan kutatás bizonyította a kapcsolatot a gyermekkori traumatizáció és az egészségkárosodások között. A krónikus stresszt okozó környezetnek való kitettség az idegrendszer, az endokrin- és immunrendszer megváltozásához és rosszabb stressztoleranciához vezethet (ez az allosztatikus túlterhel(őd)és, „allostatic load”).

Állatkísérletek kimutatták, hogy a korai kötődésre vonatkozó tapasztalatok - mint például a depriváció vagy a nagymértékű distressz - a glükokortikoid receptor gének epigenetikus módosuláshoz vezetnek, ami a befolyásolja a későbbi stresszválaszt és az izomfájdalmak mértékét. Azt is kimutatták, hogy a glükokortikoid receptor epigenetikus szabályozása megváltozik a gyermekkori traumatörténettel rendelkező egyénekben, továbbá a gyerekkori traumatizáció gyakran okoz csökkent kognitív, szociális és érzelmi működést a későbbiekben, aminek eredményeképpen a létrejövő diszfunkcionális/ maladaptív megküzdési stratégiák növelik az olyan egészségi kockázatokat, mint pl. a kábítószerrel való visszaélés, dohányzás, evészavarok.

A különböző egészségkárosító magatartásformák kialakulásában pedig nemcsak nagy szerepe van a gyerekkori traumatizáltságnak, de a negatív tapasztalatok és a maladaptív megküzdési stratégiák halmozódása tovább befolyásolja a kognitív, a szociális és az érzelmi működést, ami az egészség károsodásához és korai halálozáshoz vezethet.

A családon belüli erőszak

A családon belüli erőszak magában foglalja az érzelmi, verbális és fizikai bántalmazás, fenyegetés és a szexuális zaklatás különböző formáit, melynek a nők lényegesen gyakrabban esnek áldozatul (11-71%), mint a férfiak. A nőkkel szembeni fizikai vagy szexuális erőszak prevalenciáját Európa-szerte körülbelül 22%-ra becslik, a lelki/ pszichológiai erőszak pedig akár 43% is lehet. A családon belüli erőszak okozta krónikus stressz is károsítja a fizikai és pszichoszociális egészséget - a korábbi tanulmányok szerint egyértelműen magasabb a kockázata a kardiovaszkuláris betegségek, szorongás, PTSD, kábítószer-használat, öngyilkosság, kockázatos szexuális magatartás és bűnözés előfordulásának.

Az innsbrucki vizsgálat

Az Innsbrucki Egyetemi Kórházban végzett vizsgálatban résztvevő 1480 személy 38%-nál találtak gyerekkori traumákat (childhood victimization, CV) és 16%-nál családon belüli erőszakot (domestic violence, DV). A politraumatizált személyeknél (akik 4 vagy több traumát éltek át) szignifikánsan nagyobb arányúak voltak a mozgásszervi rendellenességek, a krónikus fájdalom, a gasztrointesztinális betegségek, anyagcserezavarok és a légzőszervi betegségek. (A kutatás eredményei összhangban állnak a korábbi vizsgálati eredményekkel, és más európai népességmintákban végzett felmérésekkel.)

Az Innsbrucki Egyetemi Kórház különböző részlegein fekvő betegek és járóbetegek adatainak vizsgálata során a különböző bántalmazásformák súlyosságát, gyakoriságát vetették össze tíz fő betegségcsoport előfordulásával (rák, szív- és érrendszeri betegségek, neurológiai rendellenességek, gasztrointesztinális betegségek, anyagcsere-betegségek, mozgásszervi rendellenességek, vese-, húgyúti vagy nemi szervek, légúti megbetegedések, bőrbetegségek, krónikus fájdalom) és az érzelmi distresszel.

A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a gyerekkori traumatizáltság (CV) és a családon belüli erőszak (DV) előfordulása az egészségügyi intézményekben kezelt embereknél egyértelműen összefügg, erősen korrelál. A CV különböző formáinak magas aránya a DV-vel együtt jelentősen megnöveli a betegségek és a szubjektív károsodás/rosszullét kockázatát a CV-t vagy DV-t nem átélt betegekkel összevetve. A vizsgált betegpopuláció 38%-a számolt be valamiféle gyerekkori traumáról, a legmagasabb számban szóbeli bántalmazásról és érzelmi elhanyagolásról.

Az innsbrucki betegek csaknem 16% -a számolt be a DV prevalenciájáról, amely valamivel kevesebb a más nyugat-európai országokban (19%) és Észak-Amerikában (21%) mért aránynál. Azonban a sürgősségi osztályon kezelt nőknél az elmúlt évben tapasztalt családon belüli erőszak előfordulása magasabb volt. (A tanulmány szerint ez részben a kutatásban alkalmazott szélesebb körű DV-fogalommeghatározás miatt is lehet: a jelen vizsgálatban nemcsak a partner, hanem más, a betegekkel egy háztartásban élők erőszakos cselekményeit is nézi (pl. apa, anya, testvér, sógor).)

A gyermekkori politraumatizációval rendelkező betegek közel 50%-a élt át családon belüli erőszakot felnőttkorban. Ez összhangban áll a korábbi tanulmányokkal, és jelzi, hogy az erőszakos környezetben való nevelkedés növeli a felnőttkori áldozattá válás kockázatát.

A gyermekkori traumatizáció és a családon belüli fizikai erőszak kumulatív káros hatásai a fizikai betegségek kialakulásának lényegesen nagyobb kockázatával jártak, mint a CV és DV hatása külön-külön. A gyermekkori traumatizációt és családon belüli fizikai erőszakot átélt vizsgálati személyek 5-ször nagyobb kockázattal tapasztaltak krónikus fájdalmat és izomrendszeri megbetegedéseket, 3-szor nagyobb volt a gyomor-bélrendszeri megbetegedések, és közel háromszor volt nagyobb az anyagcsere-betegségek kockázata. Az adatok szerint különösen a családon belüli fizikai erőszak növeli a testi betegségek kockázatát (mivel a fizikai erőszak nem csak fizikai erőszak, hanem nyilván mindig lelki is).

A gyermekkori traumák túlélőinek fokozott stresszérzékenységét a családon belüli erőszak további stresszhatásaival kombinálva megsokszorozódik a betegek fizikai egészségére tett hatás. A DV retraumatizációt jelent a CV-t átélt betegeknél, és az ennek következtében megnövekedett allosztatikus terhelés hatással van a fizikai és mentális egészségre.

Társadalmi-gazdasági hatások

A gyerekkori traumák hatásaira vonatkozó vizsgálatok rámutatnak, hogy a fizikai és mentális egészségben megmutatkozó következmények érintik az egészségügyi ellátás költségeit, tehát emiatt is kulcsfontosságú a gyermekekre vonatkozó rossz bánásmód és a családi erőszak korai felismerése és a megfelelő pszichoszociális segítségnyújtás. Ez még azért is különösen fontos, mert jelentős számú családon belüli erőszak túlélőnek van gyermeke. Az erőszak szemtanújává válás pedig szintén kulcsfontosságú trauma-forrás, amely ugyanolyan káros hatással van a testi és lelki egészségre, mint más traumák.

A pszichoszociális megelőzést a társadalom minden szintjén (személyes és családi, intézményi, ökológiai) fontos lenne megvalósítani a legjobb eredmények elérése érdekében.

A krónikus distressz/szorongás, a pszichés és fizikai betegségek körforgásának megszakítása érdekében elengedhetetlen az egészségügyi szakemberek érzékenyítése a családon belüli erőszak áldozatainak azonosítására. Az egészségügyi intézményekben dolgozó személyzet fontos szerepet játszhat az erőszak által érintett személyek azonosításában. Bár a betegek többsége nem bánja, ha az erőszakkal kapcsolatos tapasztalatairól érdeklődnek, az egészségügyi szakemberek mégis csak nagyon kevés esetben kérdeznek rá a betegek erőszakkal kapcsolatos tapasztalataira.

A pszichológiai és pszichiátriai területen tevékenykedő szakembereket meg kell tanítani az erőszak jeleinek korai szakaszában történő azonosítására, és a megfelelő szakmai segítségnyújtásra. Az erre vonatkozó speciális készségek fejlesztése rengeteget segíthet a különböző szakmákban (például orvosok, ápolónők, szociális munkások) dolgozó egészségügyi szakembereknek az erőszak áldozatává váló betegek azonosításában és megközelítésében.

A gyerekkori traumatizáció és a családon belüli erőszak előfordulása tehát összefüggést, korrelációt mutatott az alapellátásban kezelt betegek egészségi állapotával, ami azt jelenti, hogy komoly kockázatot jelenthet a fizikai egészségre nézve. A betegek szűrése családon belüli erőszak kockázatára, valamint a gyerekkori traumatizáció felmérése segíthet a pszichoszociális beavatkozások minél korábbi megindításában a testi betegségek és pszichológiai problémák további súlyosbodásának elkerülése érdekében.

A fenti adatok összefoglalva:

• A gyerekkori traumatizáció gyakran okoz csökkent kognitív, szociális és érzelmi működést a későbbiekben, aminek eredményeképpen a létrejövő diszfunkcionális/ maladaptív megküzdési stratégiák növelik az olyan egészségi kockázatokat, mint pl. a kábítószerrel való visszaélés, dohányzás, evészavarok.
• A családon belüli erőszak okozta krónikus stressz szintén károsítja a fizikai és pszichoszociális egészséget: egyértelműen magasabb a kockázata a kardiovaszkuláris betegségek, szorongás, PTSD, kábítószer-használat, öngyilkosság, kockázatos szexuális magatartás és bűnözés előfordulásának.
• Korábbi tanulmányok szerint a politraumatizáció előrevetíti és 7,5-szeresére növeli a későbbi erőszak áldozatává válás esélyét, a jelen vizsgálat adatai szerint pedig a gyerekkori traumát átélt személyek 9-szer nagyobb eséllyel lettek családon belüli erőszak áldozatai felnőttkorban.
• A politraumatizált személyeknél 3,7-szer nagyobb arányúak voltak a mozgásszervi rendellenességek, a krónikus fájdalom, a gasztrointesztinális betegségek, anyagcserezavarok és a légzőszervi betegségek, a csont-izomrendszeri megbetegedések kialakulásának valószínűsége pedig több mint duplája volt.
• A gyermekkori traumatizációt ÉS családon belüli fizikai erőszakot is átélt vizsgálati személyek 5-ször nagyobb kockázattal tapasztalnak krónikus fájdalmat és izomrendszeri megbetegedéseket, 3-szor nagyobb eséllyel gyomor-bélrendszeri megbetegedéseket és anyagcsere-betegségeket.

Forrás: Riedl, D., Beck, T., Exenberger, S., Daniels, J., Dejaco, D., Unterberger, I. & Lampe, A. (2019). Violence from childhood to adulthood: The influence of child victimization and domestic violence on physical health in later life. Journal of Psychosomatic Research. 116 (2019), 68-74.