1.  Pontos cél és megvalósítási terv kell. Mit szeretnék, mennyit, mikorra, mit kell tennem érte, pontosan hogyan és miért.

2. A kívánság és a vágy még nem egyenlő az elhatározással. A változás – a céltól függően – többnyire komoly munka. Ezért alaposan tervezd meg, mit szeretnél, mi a célod, és milyen lépések szükségesek annak eléréséhez. Gondold át, mik álltak eddig az útjában. Írd le mindezeket, szánj rá időt. A leírásnak az a legkézenfekvőbb haszna, hogy bármikor meg tudod nézni, miket terveztél, le tudod ellenőrizni, hol tartasz a megvalósításban. Az eredményeket visszaolvasva szárnyakat kaphatsz. A „le akarok fogyni”, „többet akarok sportolni” nem terv (még), hanem egy vágy. Akkor válik tervvé, ha pontosan megfogalmazod, hogy mikorra mennyit szeretnél fogyni, hogyan és milyen ütemben, illetve ha pontosan megfogalmazod, hogy heti hányszor mennyi időt fogsz milyen sporttal tölteni, és ezt hogy illeszted be az életmódodba.

3. Legyen értelme számodra, és legyen belülről jövő célod az eredménnyel.

4. Kerüld az abszolút, kizárólagos megfogalmazásokat (pl. soha többé nem fogok édességet enni, mindig ezt vagy azt csinálom). Ez irreális, nem fokozatos, és nem is konkrét.

5. Ha félsz valamitől, gyűjtsd össze, tudatosítsd magadban aggodalmaidat, nyugtalanító érzéseidet. Írd le! Beszéld meg valakivel, akiben bízol. Akkor van esélyed a változásra, ha tudatosítod a küszöbön álló változás előnyeit, hátrányait, lehetőségeit, veszélyeit. Ha elmenekülsz az aggodalmaid elől, akadályozó tényezőkké válhatnak. Ha szembesülsz velük, akkor könnyebben találhatsz rájuk megoldást.

6. Elérhető, reális, konkrét és személyre szabott legyen – ehhez önismeret kell: a határok, lehetőségek és képességek, valamint a valós, belső motivációk reális ismerete. (A korábbi, változtatásra szoruló működésmód motivációjának és az új viselkedés motivációjának ismerete is szükséges.)

8. El kell kezdeni. Csinálni. Most.

9. Aztán folytatni, kitartóan.

10. Nem csak elméletben vágyni, de tanulni kell az új működésmódot: gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni. Szokásaink sokszor nem tudatos automatizmusok, melyek megoldást kínálnak valamilyen helyzetre; ilyen rossz automatizmus lehet, pl. ha sok a stressz, nagyokat eszünk, rágyújtunk, vagy megiszunk egy pohárral. Ezeket az évek óta ismételt viselkedéseket egy újfajta automatizmusra változtatni sok idő, sok energia, nagy tudatosságot igényel és sok gyakorlást.

11. És leírni a tervet és naplózni, ellenőrizni az elért eredményeket.

12. A tervet nem kell kőbe vésni: ha szükséges, akkor lehet módosítani.

13. A siker hosszú folyamat, a fejlődés nem lineáris.

14. A megtorpanást, a régi működésmód visszatérését ne visszalépésnek, ne kudarcnak tekintsd, hanem az út átmeneti részének és tanulságnak, amit kielemzel, ennek alapján pedig reálisabbra módosíthatod a tervet. Legyél megértő magaddal. Az önostorozás nem visz előre. A kudarcok kiértékelése, a sikereinkre és erőforrásainkra támaszkodás annál inkább.

15.  Nehéz lesz, munkás lesz, nem lesz könnyű: de pont ettől számít fejlődésnek. (Amit könnyű elérni, abban nincs kihívás, nincs tanulság, nincs fejlődés.)

16.  A befektetett munka mindenképp megtérül.

17.  Az erőfeszítést, a bele fektetett munkát (is) értékeld, ne (csak) az elért eredményt. Az úticélt könnyebben eléred, ha az oda vezető utat is élvezed és/vagy értékeled.

18. A változáshoz változtatni kell. Ha más eredményt akarsz elérni, mint eddig, akkor ehhez másképp is kell csinálni, mint eddig.

19. Az új szokások új énképpel, új énnel is járnak. Képzeld el gyakran, milyen lesz az új, vágyott éned, ha megvalósul a célod.

20. Minden döntés elköteleződés - és egyben nemet mondás sok más lehetőségre. Ha le akarsz szokni a dohányzásról, akkor a cigizéshez eddig kapcsolódó berögződött szokások helyett kell új alternatívát találni (pl. ha a kávé mellé mindig cigiztél, akkor megkönnyítheti a változást, ha a kávézás szertartásán is változtatsz valamit, hogy ne emlékeztessen annyira a régi, cigizős helyzetre).

21. Az új működésmód szokatlan, de akár félelmetes is lehet, ez természetes. És egy adott út választása a többi lemondásával, elvesztésével, veszteséggel jár.

22. Készülj fel azokra a szituációkra, amikor elcsábulhatsz. Döntsd el előre, hogyan reagálsz majd ezekre a helyzetekre. Ne hagyd magad eltéríteni: amíg nem stabil az új életmódod, könnyebb lehet, ha elkerülöd a visszahúzó kísértéseket.

23. Amikor nehéz, amikor tehernek éled meg a változtatást, akkor biztasd és motiváld magad, például azzal, hogy milyen jó, hogy belekezdtél, mennyire ügyes vagy, hogy idáig eljutottál, hogy kitartottál, mennyi mindent megtettél már, képes vagy tovább is folytatni, milyen jó lesz, ha eléred a célodat, stb.

24. Nekem a nyilvános, széleskörű fogadkozás nem vált be, nyomasztó volt. De a legfontosabb személyek tudjanak a célodról: ők ugyanis támogatnak a magvalósításban. És kereshetsz professzionális támogatást is.

25. Én sosem újévkor kezdtem életmódváltásba, és nem is ismerek olyat, aki igen. A változtatást nem dátumhoz kell igazítani, hanem akkor kell elindítani, amikor eljön az ideje valamilyen szempontból.

+ Extra tipp: önbecsülésnövelő, ha átgondolod a korábbi sikereidet, eddigi életedben (magadhoz képest) elért eredményeidet, erőfeszítéseidet. Vagy 6-7 éve vettem egy kis handmade noteszt, elneveztem büszkeségfüzetnek. Majd áteveztem elégedettségfüzetnek. Mindig, amikor úgy érzem, elégedett vagyok valamivel, amit tettem vagy épp nem tettem meg, büszke vagyok valamiért magamra, letettem valamit az asztalra, elértem egy apró belső célt vagy egy nagyobb mérföldkövet, esetleg túléltem valamit, amitől rettegtem, stb. azzal veregetem meg a vállam szimbolikusan, hogy beleírom a füzetbe a „tettemet”. Beleírtam az összes múltbeli eredményeimet is. Néha újraolvasom az egészet, és ezzel tudatosítom, hogy fejlődésben vagyok, mennyi mindent elértem már, amikre korábban gondolni sem mertem, és ez az egyre hosszabb lista új erőt, önbizalmat, szárnyakat ad.

Te is meg tudod csinálni, hajrá! :)

***

Kérlek, ha teheted, támogasd cikkeimet és az ismeretterjesztő munkámat akár csak egy kávé vagy vitamin árával.